﻿MÁTÉ.
22.
Jézus ismét példázatokban beszélt nekik: 
„Hasonlatos a mennyek országa a királyhoz, aki a fiának menyegzőt készített. 
Elküldte szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak voltak; de nem akartak eljönni. 
Ismét küldött másik szolgákat, ezt mondva: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreim és hizlalt állataim le vannak vágva, és kész minden: gyertek a menyegzőre. 
De azok nem törődtek vele, elmentek: az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. 
A többiek pedig megfogták szolgáit, bántalmazták, és megölték őket. 
Meghallotta ezt a király, megharagudott, és elküldte hadait, és ezeket a gyilkosokat megölette, és városaikat fölégette. 
Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem voltak méltók. 
Menjetek azért a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok be a menyegzőre. 
És kimentek a szolgák az utakra, begyűjtöttek mindenkit, akiket csak találtak, jókat és gonoszakat egyaránt. És megtelt a menyegző vendégekkel. 
Amikor bement a király, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája, 
és ezt mondta neki: Barátom, hogyan jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. 
Akkor mondta a király a szolgáknak: Kötözzétek meg lábait és kezeit, vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogcsikorgatás. 
Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.“ 
Ekkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy szóval csalják tőrbe. 
Elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, akik ezt mondták: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődsz senkivel, mert nem emberek személyére nézel. 
Mondd meg nekünk tehát, mit gondolsz: szabad-e a császárnak adót fizetnünk vagy nem?“ 
Jézus pedig ismerve álnokságukat, ezt mondta: „Mit kísértetek engem, képmutatók? 
Mutassátok nekem az adópénzt.“ Azok pedig odavittek neki egy dénárt. 
Ekkor ezt kérdezte tőlük: „Kié ez a kép és ez a felírás?“ 
Azt felelték neki: „A császáré.“ Akkor ezt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené.“ 
Ezt hallva elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. 
Ugyanazon a napon mentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték őt: 
„Mester, Mózes azt mondta: »ha valaki gyermek nélkül hal meg, annak testvére vegye el feleségét, és támasszon utódot testvérének.« 
Volt pedig nálunk hét testvér: és az első feleséget vett, meghalt, és mivelhogy nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta. 
Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind a hetedikig. 
Legutoljára pedig az asszony is meghalt. 
A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindegyiké volt.“ 
Jézus ezt felelte nekik: „Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. 
Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben. 
A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt: 
»Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene«? Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.“ 
És a sokaság ezt hallva, csodálkozott az ő tudományán. 
A farizeusok pedig amikor meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, egybegyűltek, 
és megkérdezte őt közülük az egyik törvénytudó, hogy kísértse: 
„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?“ 
Jézus pedig ezt mondta neki: „»Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« 
Ez az első és nagy parancsolat. 
A második pedig hasonlatos ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« 
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.“ 
Mikor a farizeusok egybegyülekeztek, megkérdezte őket Jézus: 
„Hogyan vélekedtek ti a Krisztus felől? Kinek a fia?“ Ezt mondták neki: „A Dávidé.“ 
Aztán megkérdezte tőlük: „Hogyan hívhatja tehát őt Dávid lélekben Urának, amikor ezt mondja: 
»Mondta az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, amíg lábaid alá nem vetem ellenségeidet zsámolyul.« 
Ha tehát Dávid »Urának« hívja őt, hogyan lehet akkor a Fia?“ 
És senki nem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki ettől a naptól fogva. 
